Hogyan előzhetőek meg a rotátorköpeny sérülések korrekciós gyakorlatokkal - 1.rész

A váll fájdalma és sérülése a legáltalánosabb panaszok között említhető mind a hétköznapi emberek, mind a sportolók körében. Hozzávetőlegesen 75- 80 %- a ezeknek a problémáknak a rotátorköpennyel hozhatóak összefüggésbe (1).  A rotátorköpeny négy izomból áll. Ebbe a csoportba tartozik a supraspinatus, az infraspinatus, a subscapuláris, és a teres minor.

Ezek az izmok hivatottak dinamikus stabilitást biztosítani, valamint a caput humeri, és a fossa glenoidale egymáshoz viszonyított pozícióját kontrollálni különféle mozgások közben a dobásoktól kezdve a fekvőtámaszban kar hajlítás- nyújtásig. Nagyon sok ok vezethet a váll fájdalmához, diszfunkciójához. Ezek közül az egyik ok a rotátorköpeny izmai között kialakuló diszbalansz, és ennek hatása a scapulára, valamint a claviculára.

Ebben a cikksorozatban szót ejtünk majd a rotátorköpenyről, szinergistáiról, ezek kapcsolatáról a claviculával és a scapulával, valamint beszélünk a váll- komplex izmainak fejlesztésére szolgáló gyakorlatokról. A vállöv diszfunkciós mozgásmintáinak korrigálása általában sokoldalú megközelítést igényel, beleértve a megfelelő izmok gátlását, aktiválását, nyújtását, függetlenül attól, hogy célunk prevenciós, vagy rehabilitációs jellegű. A sorozat elején olyan korrekciós eljárásokra helyezzük a hangsúlyt, amik az izmokra nézve gátló, valamint nyújtó hatásúak, ön- myofasciális oldás (SMR) és statikus nyújtás kombinációjával. A sorozat későbbi részeiben korrekciós folyamatokat mutatunk be, amivel a rotátorköpeny stabilitásának, és erejének fejlesztése lesz a cél.

A diszfunkcionális mozgásminták részben az egyes területek egymáshoz viszonyított mobilitásbeli különbségeiből adódnak. Ez alapján a mozgás ott jön létre, ahol kevesebb erő szükséges az elmozduláshoz. Például amennyiben a csípőízület mozgása korlátozott a gerinc ágyéki szakaszához képest, akkor a mozgás nagy valószínűséggel a hát alsó régiójában jön létre (3). A váll esetében, amennyiben a trapezius limitálja a lapocka- vállöv mozgását, a rotátorköpeny izmai kompenzációjával jön létre egy hibás mozgás minta. Ehhez a kompenzációhoz, az elmozdulás létrehozásához kevesebb erő szükséges. Ebből adódóan a túlzottan feszes- gátolt trapezius, illetve serratus anterior megváltoztatják a scapula optimális mozgását. Az izom egyensúlytalanságnak köszönhetően a clavicula mozgása is módosul, befolyásolva ezzel a rotátorköpeny működését.

Ahhoz hogy a rotátorköpeny izmai megfelelően működjenek, a vállöv és a lapocka ideális mozgásának létrehozása szükséges annak érdekében, hogy a rotátorköpeny izmok tónusának és hosszának harmóniája optimális legyen. A lapocka és a felkar mozgásának megfelelő aránya 2:1 . Vagyis a felfelé irányuló humerális mozgás minden 2 fokához 1 fok felfelé irányuló lapocka mozgás társul. Ebben a trapezius felső és alsó része, valamint a serratus anterior vesznek részt. A scapula helyzetének, vagy mozgásának változása következtében előfordulhat a humerus befele fordulása, aminek eredményeképpen a befele rotáló izom (subscapuláris) megrövidül, míg a kifelé rotáló izom (teres minor) megnyúlik, elgyengül. Bármelyik izom diszfunkciója a vállövvel kapcsolatban vele ellentétesen működő izmot is befolyásolni fogja.

A megfelelő vállövi mozgások, és az optimális rotátorköpeny működés a clavicula mozgásától is függ. Ide tartozik a protractio, retractio, elevatio, depressio, posterior rotatio. A scapula felfelé forgása közben a clavicula akár 30 fokot is emelkedik az acromioclaviculáris (AC) ízületnél. A kar tovább emelése közben a clavicula elfordul hosszanti tengelye mentén, lehetővé téve ezzel a lapocka további felfelé emelkedését.

Ezt a posterior clavicula rotációt számos tanulmány ismertette, mint például az ami Ludewig és kollégái nevéhez fűződik, akik egy három dimenziós elemzést végeztek. Megfigyelésük alapján a kar 110 fokos emelésekor 8 fokos posterior rotációt mértek. A lapocka normál mozgásának bármilyen csökkenése megváltoztatja a kulcscsont mozgását, ami végső soron korlátozza a felső végtag mozgástartományát. Ezért a speciális, rotátorköpeny izmait fejlesztő gyakorlatok megkezdése előtt mindenképpen vissza kell állítani a scapulothoracicus, (AC) és sternoclavicularis (SC) ízületi funkciókat.

Ezeknek az izmoknak a gátlásához, nyújtásához a self- myofascial release (SMR) technikát alkalmazunk, amihez egyaránt megfelel egy szivacs henger, vagy egy teniszlabda. SMR henger használata hatékonynak bizonyult hajlékonyság fejlesztésben statikus nyújtásokkal kombinálva. Mohr és munkatársai bizonyították már ezt, amikor a hamstring izmainak szivacs hengerezését, és statikus nyújtását hasonlították össze (6). Tanulmányuk alapján az SMR technika és a statikus nyújtás együttes használata felülmúlja a kizárólag SMR, vagy csak statikus nyújtás eredményét. Ezért a statikus nyújtás előtt célszerű a szivacshenger alkalmazása.

Karády András fordításának második részét egy hét múlva olvashatjátok. :)

Forrás: https://blog.nasm.org/uncategorized/how-to-prevent-rotator-cuff-injuries-through-corrective-exercise-programming-part-1