A táplálkozási zavarokról

Pár éve annyit tudtunk, hogy van az anorexia, amikor valaki éhezteti magát és cérnavékony és van a bulimia, amikor valaki néha teletömi majd meghánytatja magát és emiatt rengeteg járulékos problémával küzd.

Elkönyveltük, hogy mindegyiknek pszichológusnál (vagy inkább pszichiáternél) a helye és nem is foglalkoztunk ezzel mélyebben, mert vagy érint minket, vagy nem, de különösebben nem mélyedtünk bele a dologba. 

Manapság azonban teljesen hétköznapi jelenséggé vált a táplálkozási zavar, hiszen sokan ebben tudják levezetni az őket ért feszültséget, étellel próbálják pótolni a szeretetet, ebben találják meg a stresszre a választ és bár csak kicsit híztak meg, mégis érezhető, hogy nem normális, ahogy a táplálkozáshoz viszonyulnak. Láthatjuk ezt másokon vagy akár érezhetjük ezt saját magunkon is. Nem tett jót ennek a folyamatnak a táplálkozás túlhangsúlyozása sem, azok a nézetek, amik a táplálkozásban látják minden probléma forrását (ahelyett, hogy a pszichés állapotot kezeltetnék), amik a folyamatos kontrollt, számolgatást hangsúlyozzák, amelyek az egyén lelkierejét kritizálják, figyelmen kívül hagyva a háttérben, életvitelben zajló folyamatokat, életkörülményeket. 

A probléma kialakulásában és elterjedésében természetesen óriási szerepe van a médiában kialakult ideáloknak, a társadalmi elvásároknak, az általános önbizalomhiánynak, a megfelelési kényszernek és a másokkal szembeni kritikus hangoknak is. Ha valaki nincs tökéletesen tisztában önmagával, képességeivel, nincs harmóniában önmagával és a környezetével (és valljuk be, nem egy könnyű feladat ez), akkor bizony igen hamar bekövetkezik a kibillenés, amit a táplálkozással vezetünk le valamilyen formában. 

A táplálkozási zavar egy nagyon tág fogalom. Beletartozik minden, ami táplálkozással összefüggő torzult szokás, ami kihat a szervezet működésére, abban vagy a környezettel való kapcsolatban problémát okoz. Ami már betegségnek számít, az alig 1%-os arányra tehető a lakosság körében, a kisebb tüneteket okozó problémák viszont nem kerülnek általában szakemberek elé (hízás, túlevés), mert nem tulajdonítunk nekik akkora jelentőséget és bízunk a házi módszerek hatékonyságában akár évtizedeken keresztül mélyítve az eredendő problémát. 

A probléma felismerésében fontos lenne a környezet szerepe. Persze anorexia esetén ez nem nehéz feladat, ugyanakkor bulimiánál vagy kevésbé látványos változást okozó táplálkozási zavaroknál ez már nem olyan könnyű. Akkor sem könnyű, ha pl egy családon belül a gyermeknél kezdenek tünetek jelentkezni, de gyakorlatilag a szülei mintáját követve alakul ki ez a probléma. Nagyon fontos tehát, hogy a szülő saját magán is észre vegye, hogy nem egészséges, ahogy a táplálkozáshoz viszonyul és figyeljen arra, hogy önmagán megoldja a problémát, hogy azt ne vegye át a gyermeke. Gyakori tévhit, hogy a túlevés genetikai eredetű elhízást okoz, ugyanakkor a vizsgálatok alapján egyszerűen a szülői táplálkozási, túlevési szokásait a gyerek átveszi és ugyanúgy elhízik, még ha genetikailag ez nem is lenne indokolt. A környezet, az életmód hatása, ami igazán befolyásolja ezeket a problémákat. A szülő tudatosságán múlik, mennyire enged ennek teret a családban. 

A táplálkozási zavarok kezelése alapvetően pszichoterápiához kötött, mindamellett természetesen nem árt tisztába kerülni a táplálkozás alapjaival, az egészséges táplálkozás szabályaival. A kezelés a probléma mélységétől függően akár évekig is elhúzódhat. 

Sokan nem is gondolnák, hogy amit nem tartanak akkora problémának, később milyen betegségek, szövődmények oka is lehet, ha nem kezelik. Ilyenek pl a csontritkulás, depresszió, bőrproblémák, emésztési zavarok és az elhízásból adódó más szervi problémák, mint keringési rendszeri zavarok, vérnyomás problémák, cukorbetegség stb. 

Elmélyednél jobban ebben a témában? Jelentkezz az Elhízás élettana és pszichológiája, modern terápiája című képzésünkre!