A jóga a 20. században

A jóga kifejezés egy olyan folyamatra utal, amelyben az ember a teste és az elméje szabályozása által próbálja megismerni saját eredeti Önvalóját.

Mai nyugati értelemben alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg: testi és szellemi jógát, melyek célja a testi és a szellemi erők felébresztése.

Az eredeti jóga mindkettőt jelenti, de elsősorban a szellemi jógát, ahogy a neve is utal rá: összekapcsolódni a Legfelsőbb Lénnyel.

Ha a hétköznapi ember a jógára gondol, akkor a hatha-jóga testgyakorlatait érti ez alatt.

Az ászanákat itt Nyugaton általában spirituális környezetükből kiragadva, nem a megvilágosodás elérése érdekében, hanem testi egészségmegőrzési célból gyakorolják.

Bár a modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradicionális elemeket, mint például: erkölcsi és etikai alapelveket, a spirituális filozófiát, mantrák-vagyis szent szótagok ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését, mégis legfőbb hangsúlyt a pózok, a testtartások kapják.

A jóga mindennapos gyakorlása javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi, valamint az önismeret fejlesztését segítheti elő.

A jóga gyakorlói szerint, habár az átlagember távol áll a megvilágosodástól, a jóga képes elvezetni a spirituális tudatossághoz, illetve a könyörületesség és a bölcsesség megértéshez.

Érdekesség, hogy a keleti világon kívül az első jógaiskola Budapesten működött, az indiai származású Selvajaran Yesudian és Haich Erzsébett alapításával és vezetésével.