Sportolás cukorbetegség esetén

A testmozgás a cukorbetegség kezelésének fontos eleme és a cukorbetegek többsége biztonságosan részt vehet a mozgásban rekreációs és profi szinten a megfelelő óvintézkedések figyelembevételével. Az edzésprogram megkezdése előtt fel kell térképezni a cukorbetegség szövődményeit, és a testmozgást megfelelően módosítani kell, ha szövődmények vannak jelen. 

A diabétesz terápiájának fontos része az „életmódkezelés”, amely magában foglalja az étrendi változtatásokat, és a beteg állapotától függően a fizikai aktivitás növelését is. A rendszeres mozgás javítja a vércukorszintet, ami nagyon kedvező, de kezdetben kellemetlen tüneteket – vércukorszint ingadozást, a mozgás után vércukorszint csökkenést - is okozhat. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, a beállított gyógyszeres kezelést módosítani szükséges. A mozgás megkezdése előtt tehát elsőként konzultálj kezelőorvosoddal, aki a vércukorszint stabilan tartásához táplálkozási tanácsokkal is ellát, így nyugodtan sportolhatsz akkor is, ha cukorbetegségben szenvedsz.

I-es és II-es típusú cukorbetegség

Mozgás tekintetében megegyezik a két típus terápiája (sőt, a prediabetes és az inzulinrezisztencia esetében is), de az inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében mindenképp fontos a testmozgás tervezése a gyógyszeradagolás és az étkezés mellett, amit mindenképp érdemes egyeztetni a kezelőorvossal. 

Több kutatás is azt az eredményt hozta, hogy a heti több alkalommal sportoló 1-es típusú inzulinigénye jelentősen csökkent, és ritkábban fordult elő az anyagcsere kisiklása (hipoglikémia, ketoacidózis). Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők hajlamosak a hipoglikémiára, amelynek veszélyét a túlságosan megerőltető edzésekből álló, rosszul megtervezett edzésprogram nagymértékben növeli.

A 2-es típusú cukorbetegséget legtöbbször metabolikus szindróma talaján fejlődik ki, amelynek legjelentősebb eleme az elhízás és az anyagcsere egyensúlyának felborulása. A testsúly csökkentése - amelynek egyik leghatásosabb eszköze a testmozgás - mérsékli az inzulinrezisztenciát, ezáltal csökkenti a vércukorszintjét és a szövődmények súlyosságát, előfordulását.

Azokat a sportolókat, akik inzulint vagy orális inzulinszekréciót szednek, fennáll a testmozgás okozta azonnali vagy késleltetett hipoglikémia kockázata. A cukorbetegeknek javasoljuk, hogy rendszeresen kombinálják a ciklikusan ismétlődő mozdulatsorokat tartalmazó kardiomozgásokat és az erősportot. Az inzulinfüggő cukorbetegeknek ki kell egészíteniük a szénhidrátot edzés előtt és után, valamint edzés közben 1 óránál hosszabb mozgások esetén. A hipoglikémia megelőzésének másik stratégiája az inzulinadagolás beállítása a tervezett testmozgás intenzitása alapján. Az inzulinfüggő sportolóknak szorosan figyelniük kell a vércukorszintet edzés előtt, közben és után. A testmozgás előtti jelentős vércukorszint emelkedés (15-16 mmol/l érték esetén) kizárja a testmozgást, mert a testmozgás stressze paradox módon súlyosbíthatja a hiperglikémiát és ketoacidózishoz vezethet. A sportolóknak tisztában kell lenniük a hipoglikémia tüneteivel, és hipoglikémia esetén gyorsan felszívódó glükózzal kell rendelkezniük.

Mindig legyen nálad:

• vércukorszint ellenőrző tesztcsík vagy monitor
• szőlőcukor vagy gyümölcslé hipoglikémia esetére
• egészséges nassolnivaló, mint pl. teljes kiőrlésű gabonából készült keksz vagy alacsony zsírtartalmú sajt
• víz a kiszáradás megelőzésére
• inzulin
• cukorbetegséget igazoló kártya vagy karkötő, hogy esetleges vészhelyzetben tudjanak a betegségéről

A cikket írta Polgár Zita, a Pécsi Egyetem Testnevelés Tudományi és az Egészségtudományi Karán végzett és tanított. Jelenleg IFBB versenyfelkészítő edző és privát edző. Aquagimnasztika oktató, Flexi-bar és Core tréning oktató, valamint az IWI-ben gimnasztika és edzéselmélet oktató.